Sötét lép és nyer

GM SZABÓ LÁSZLÓ Ifjúsági rapidverseny

Kiírás

Hivatalos kiírás

 

Játszmák

Könyves Álmos vs FM Karácsonyi Gellért

 

Csernyik Márk vs. FM Karácsonyi Gellért

Végeredmény

Chess-results.com

Eredményhirdetés

Díjazottak

 Díjátadó

Díjak

 

A halott feladványa - 2. rész

Hátratekinték. Barátom állt mögöttem. De milyen állapotban. Arcza láztól égett, a halál előjelének ama színezésével, mely a mellbetegek kizárólagos specialitása. Szemei tüzes fénynyel. kidüledve meredtek a táblára, melle zihált. Rémületet gerjesztett egész megjelenése. Irtózat tükröződött arczán. Kezemet mereven tartva, gyorsan, hörögve mondái "Nézd! nézd! nem látod!" Ez nekem szól. Igen, igen! Kérdőleg tekinték rája, nem bírtam megérteni. Szóhoz nem juttatott; folytatá: "Szedd el a feketéket, szedd el a feketéket, csak a középsőt hagyd meg, az én vagyok. A sötétség királya, a fekete halál vonszol maga után." Mohón hányta le a szerte rakott sötét bábokat. Én őt figyeltem meg. Egész teste felindulástól remegett. Már azt hittem megőrült. Ő gondolatomat eltalálva fejét rázta, s a táblára mutatva szólt: „Nem, nem, jó barátom nem őrültem meg. Csak nézz oda. Ott az én sírkeresztem, ott a három lépéses matt. Még három napom van, akkor én matt leszek.“

A halott feladványa - 1. rész

 Kibeszélés. — Irta Boldog Kálmán

Együtt laktam egy vidéki kis városban N. N. barátommal, kihez gyermekkorunktól fogva szoros barátság fűzött, — Ő korán árvaságra jutván, a fővárosban lakó nagybátyja vette magára felneveltetését, s mi egymástól elszakítva, több évig csakis sűrű levelezés által érintkezhettünk, nehezen viselve el a szétválasztás keseiveit.
Mindkettőnk szenvedélye a sakkjáték volt, s kölcsönösen váltott leveleink nagyrészét erre vonatkozó közlemények s a. mihamarábbi viszontlátás reményének kifejezése képezték.
Végre ismét összekerültünk. A mily örömteljes volt viszontlátásunk, oly végtelen fájdalommal töltött el annak a felfedezése, hogy egyetlen barátom a halál csiráját hordja mellében. — Azt tudtam, hogy nagybátyja elhalt, s hagyott neki annyit, a mennyiből gond nélkül elélhetett.
Azt is tudtam, hogy jogi tanulmányait hirtelen félbeszakította, de ennek valódi okáról sejtelemmel sem bírtam; ő elhallgatta. A viszontlátáskor tisztában voltam az ok iránt, s ő maga is bevallá, miként orvosa tanácsára hagyta abba tanulmányait s jött falura üdülni.
Szegény barátom nem sokáig vitte. A séta is terhére lévén, az egész nyarat úgyszólván ülve és fekve töltöttük el. A házikónk kertjében lombos fák árnyékában elhelyezett asztalnál, sakktábla mellett
ültünk rendesen és nem egy érdekes játszmát játszottunk el.
Barátom kiváló előszeretettel foglalkozott feladványok szerkesztésével, s szerfelett örvendett azon, ha a külföldi lapokban megjelent, sikerült problémáit azokban meglátta. — Örömét mintegy irigyeltem, s feltettem magamban megpróbálkozni a sakkjáték e nemével. Korán felkelve — a midőn barátom még nyugodott — meg meg kíséreltem egy szerény összeállítást, s mikor már azt hittem, hogy feladványom tökéletes, és bár nem bír pikáns változatokkal, szellemesen eltakart cselfogásokkal, s erősebb védelmi eszközökkel, de mégis csak correct, akkor azt önelé­gülten tettem barátom elé.
Szegény barátom! bármennyire is akarta hiúságomat kímélni, még sem tudta elnyomni a szánalmas mosolyt, mely szenvedő arczán ilyenkor megjelent. Rövid szemlélés után rámutatott feladványom silányságára, bebizonyította, hogy az nem a 4-dik, de már a második, harmadik lépesre megoldható, vagy pedig éppen megoldhatatlan. Ilyenkor oktatott, tanított, magyarázgatta a feladvány szerkesztés titkait, elvette magyarázás közben a feladvány fölösleges statistáit, helyükbe más bábokat tett, ugy hogy végre az én silány munkámból mi sem maradt meg; egész más alakban, más felfogással s mondhatni könnyűséggel épített fel egy oly müvet, melyet mesterinek kellett elismerni.
A nyár elmúlt; rút őszi idő következett be. Borongós, ködös, esős idő. A fák levelei sárgultak, s csendes zizegéssel hullottak a földre. A kertben többé maradni nem lehetett. Az idő borzasztó hatással volt beteg barátomra. Látni lehetett rajta, miként fogy napról napra ereje. A sakkjáték ezentúl későbben vette kezdetét és korábban végződött, mig végre október vége felé ő már nyughelyét el sem hagyta. Állapota aggasztóan rosszabbodott. Az alatt míg ő napközben szunnyadozott a sakkban kerestem szórakozást. Ez elvonta gondolataimat ama kétségbeejtő állapot felől, a melyet barátom közeli halála nekem okozni fog. A sakk mellett ülve, már néhány óra óta törtem a feiemet egy feladvány szerkesztésén. Sehogy sem akart sikerülni. Tettem, vettem a bábokat, de az állás mindig inkább bonyolódott a helyett, hogy tisztult volna, a mellékmegoldásokat nem bírtam sehogysem kiküszöbölni. Épen ismét egy világos gyalognak "e3-ra" helyezésével változtatni szándékoztam a helyzeten, midőn egy hideg kéz megfogja karomat.

Sáncolás

A király biztonságba helyezése